Ha nem írnám, de írom. Ilyen állat a blog. Tényleg olyan tamagocsis, amim sosevót. Bár erről a listáról a legfájóbb a PollyPocket, amire nagyon vágytam zsengeként. 

Amúgy pedig a mai menü: zöldbableves és palacsinta.

Egy csokor virág simán elhervad egy hét alatt, akármennyire át akarják adni. Kaptam helyette zsebórát.

Fél órája azon fájok, hogy bemenjek-e a Mekkába (nem ez az igazi neve, hanem valami diszkont). Ott lehet ám kapni azt a mennyei kókuszost, amiből egy nem elég, kettő meg sok. Cserébe a százöt/kétszáztíz forintos nyalánkság mellett itt szoktam további négyezerkilencszázért minden egyebet is venni. Merthogy itt megéri. És ekkor belémhasít a kérdés: mire föl ez a diszkontláz??? (Azon kívül, hogy máshol nem lehet ilyen csodásan mennyei kókuszost venni...), Ha öt forinttal olcsóbb, akkor megéri? Persze, kérek minden olvasót, akkor részesítsen euthanáziában, amikor már 2047-ben a hétvégéimet olvashatóan kizárólag a Teszkó-Ósan-Metró-Kora megállókkal tarkított zarándokutamon töltöm, telejelölt katalógusok felett motyogva, hogy "Apukám, át kéne menni a majonézes tormáért az Interspárba, mert most az ott a legolcsóbb. Hogy mit mondasz, messze van? Nem érdekel a benzinköltség, ott a legolcsóbb, nem érted, te istenbarma?!"... Előre is köszi.

Ha két nő gonosz, vagy együtt, vagy egymás ellen.

Fájhatott a hiányom Kelet-Agglomerációnak, mert még a buszsofőr is közölte, rég látott.