Valaki kiírhatná nagybetűkkel, hogy elkezdődött a vizsgaidőszak. Habár talán időm az van. Amúgy meg tegnap a karzaton és a színpadon egyaránt elszabadult a pokol. Mert a paróka leesik, a kacsának pirosan villog a feje és nem hagyja abba a hápogást, nincs lerúgnivaló üveg és egy szinttel feljebb a manók beleírják a sudoku magazinomba, hogy "I LOVE JULI", aztán a Csucsu egy tekercs szicsót elkezdett módszeresen letekerni és minden szabad felülettel fizikai kapcsolatba hozni, majd mindezt három másodperc alatt eltüntetni, amikor bejött a Foczmann. Tanulság: halkan röhögni nem lehet.

Ma elindultunk Budai Pasával a csentrocsittába, és. Há-négy. A megállapítás: a divatvilág meteorológiáját valami egészen más alakítja, mint a Földét. Ott kezdődött, hogy szandál a Mountexben nem nagyon volt, ellenben téli, hiperbélelt és hőtartó, ám szuperlélegző túrabakancsból soha-nem-látott széles volt a választék. Aztán a Váci utcán már csak kisebb sokként ért, hogy még fűtenek az üzletekben. Fura is volt ezek után könnyű nyáriban hamburgerhúst sütögetni a teraszon, kólával, sörrel.

hosszú hétvégét csak kínokká nyújtja a hat abigél három nap alatt. mindezt fokozandó, ülni se tudtam a tetanusztól. budai pasa cserébe mindig várt a hősök terén. a bébiszittelés meg nem is ment annyira rosszul, még tudom fejből a piroska és a farkast, meg a két kecskegidát (alternatív verzió, mely szerint nevük sári és klári) és a lekváros kiflifőzés nagymestereként is bizonyítottam. az új cajgli csodájára pedig ország és világ jár.