Ma sürgősen vádat kellene emelnem. Na de hogyanmár, ha még a nyomozást sem kezdtem el. Cserébe orrtól állig eperturmixos vagyok, mert a rengeteg eszemmel a legbazibb bögrébe csináltam, ami még nem söröskorsó. Amúgy pedig úgy amúgy. Álmos vagyok és minden használható cipőmet BudaiPasánál hagytam, mondván, csak nem hűlik le az idő csütörtökig. Hát mégis, nézem is a Teva papucst, nem akar-e, de nem, továbbra is a papucsság elsődleges jegyeivel rendelkezik. Semmi bűbáj nem szorult belém, őszinte részvétemre. Ami jó, hogy a hétvégén megint többet leszek BudaiPasával, mint nem. Jameghogy újra fehér harisnyát húzhatok, hajat fonhatok, tűzhetek, hallgathatom, hogy "ne sminkeld ki magad!", meg hogy "cicukák", "lujzikák", "kérte a Pista bácsi", "hányszor mondjam még, hogy nem tudom?!", "na, álljunk össze!", "hol van?", "miért nincs itt?", miközben Vili szolgáltatja a pultról a fényt az őskáoszhoz, amiből mégiscsak egy Garabonciás jubileum lesz szombaton fél négyre. Utána pedig bejelentkezem a fodrászhoz. Végre és valahára.

Aha, napozás, mi?!

BudaiPasa itthon újra, még, meg már, meg jajdesűrű az élet, mint a hab a tortán. Ötvenhat néző az ötvenhat néző, aztán friss levegőn végigtekerni az Andrássyn, csönögni a tétova téblábolóknak, élvezem, meg hogy a Műcsarnok éjjel az olyan, mint hétre a Nemzeti előtt. Minden reggel és este megcsönögtetem, amolyan ritualice, kivéve ha Babóék már alszanak, mert a plafon nem partvisveréb, hisz éppen azért is lehet elérni a partvissal. És Babóék egyik keze partvis. Sküszöm. Holnap pedig hatóságilag napozom, már megvan a felszólítás, meg a miegymás, fehér vagyok, mint a hó, el is visz a Télapó. Tegyük hozzá még azt is, hogy "Hohohó!" és jujborzalomebugatta. Költő nem leszek, az egyszer biztos. Meg malteroskanál.