Túl a nyaraláson is, lényeg, hogy hazaérjünk a formaegyre. Meg hogy amikor a banya a vonaton dühöngeni kezd, hogy huzat van a mi egyetlen lehúzott ablakunk miatt (ami menetirány szerint utána volt) és ha ez nem tetszik, lehet futni a vonat mellett is, még véletlenül se azt mondjuk neki, hogy ebben a korban már nem javallott. Cserébe ne röhögjünk hangosan, amikor ugyanez a banya hatodszor megy el mellettünk, mert nem leli a cuccait, amit az amúgy igen bunkó német helóturisztdiákok arrébbvágtak, hogy leülhessenek a helyére, míg pisilni ment, majd akkor se vinnyogjunk fel hangosan, amikor rájön a turpisságra és elkezd magyarul üvölteni friccékkel, hogy mit szólnának ha őbanyasága most kihajítaná az ablakon az ő cuccaikat, meg hogy ebben volt a lakáskulcsa és mit képzelnek. És akkor nyaralásba odafelé az unalomtól félhülye, fejhangon számolós gyereket (hetvenkilenc, nyolcvan, százezeregy, százezerkettő, százezerfritty, százezerfrütty...) még nem is említettem. Jah, a nyaralás? Az szuper volt. Hehe.