Írom a szakdolgozatot és csak az jár a fejemben, amit Vali adott útravalóul, miszerint ebben a tudományosság látszata a lényeg. És tényleg. Hihetetlenül szabatos és fennkölt tudok lenni ám, ha akarok. És akkor még nekem kell magyaráznom a cébéás pénztárosnak, hogy a napi túlélés elengedhetetlen kelléke a vaníliás krémtúró és a popcorn?!

Kínai kaja és franciakrémes, lakásszerte átható gyöngyvirágillat, beszéljük-meg-most, sértett befejezve úgynagyjából, hapciroham okán lefejelt monitor, kézfej-kilincs ütközet. Tartalmas egy nap, mondhatom. Azon meg azóta csodálkozom, hogy lehet sikeres egy, a celebtörpék főszereplésével ékesített egymást vacsoráztató műsor, ami másról sem szól, csak arról, hogy jól beszóljanak, ha van sapka, ha nincs. És emellett - grátisz - amúgy sem vagyok főzősműsor-rajongó. Most már tévénéző sem. Komolyan, Mr.Bennettnek igaza volt, amikor Kittyn számon kért napi tíz perc értelmes tevékenységet. Habár manapság ez éppen egyenlő azzal, hogy elmondhatom: ma tíz percig sem néztem a tévét. Köszöntem.

Jack Johnson olyannyira, hogy még a mosogatás is elviselhető tevékenységgé válik. Persze kevésbé éreztem volna úgy, hogy kicsellóztam magammal, ha mondjuk két nappal ezelőtt is mosogatok egyet, de akkor még ali ért a mosogató feléig a szennyes, emiatt ugyebár az ember nem melegítteti fel a bojlerrel a vizet, tegnap estére viszont érthetetlen okokból hirtelen még a BUX-index számára is megirigyelendő szökési sebességgel indult meg a plafon felé a mosogatnivaló mennyisége. Jah, és persze a hűtőben is én találok rá a jénaiban a relikviaszámba-menő székelykáposztára, amit ha nem öntök ki a klotyóba, hanem meghirdetem a neten, a British Museum előbb-utóbb tuti jelentkezik. Sparhertangyal, az vagyok ám.

Az égő memória büdös egy nyavaja.

A hétvégén sort kerítettünk a leánybúcsút - ugyebár optimális esetben - követő esküvőre is. Szép volt. Tényleg. Mi meg jól éreztük magunkat, habár kicsit furi volt az Eszterházy-torta után enni a töltött káposztát, meg hogy a vodka túl hamar elfogyott oly módon, hogy amíg volt, addig szemmértékre öntötték a narancslé és a kóla alá a féldeciket, ennek következtében Bogi többször ment felhígíttatni a triplaviszkit valami alkoholmentessel, mint rendelni egy újat, én meg már csak barackleveztem egy után - ez is egy megoldás. BudaiPasa még erőst gondolkozik azon, hogy mit érdemel, mert hősleg tűrte, hogy elrángassam egy csapat vadidegen közé, grátisz kiöltözve (mint a Szaros Pista - köszönjük Zsuzsa levelét; meg egyébként is az én lábamat gyilkolta szét a topán, úgyhogy Bettyt száműztem egy időre az életemből), igaz a kompromisszum része volt, hogy nem nyírja le az arcáról a többhetes - és szerintem egyáltalán nem szalonképtelen - szakállt, valamint hogy nem táncol. Velem lehet beszélni, amíg nem sóskaevésről van szó... Végeredményben kettőkor hagytuk el a tetthelyet azzal a boldog tudattal, hogy Noémi és Gergő eksztázisba esett a nászajándékainktól (ú.m. vasalódeszka, névre szóló takaró per kopf, meg némi szellemi táplálék és az én hihetetlen rátermettségem, amivel elértem a Takoosoknál, hogy egy nappal az esküvő előtt javítsanak már ki egy aprócska, már-már elhanyagolható hibát a plédeken és a két kék bébitakaróból rögvest, de legalábbis huszonnégy órán belül csináljanak már két zöld felnőttet, ahogy azt rendeltem).

Ma reggel némi tevés-vevés után átbuszoztam drKiss budapesti rezidenciájába és azóta is töröm a fejem, milyen és mekkora színes izémicsodát kapjon tőlem a sarokba. Amúgy sosem gondoltam volna, hogy van az a dizájn, amivel jól néz ki a szürke fal, a lila kanapé, vagy a fekete bútor, szóval üzenem, hogy ha nem jönne be a jogászkodás, hajrá lakberendezés, van egy remek névjegykártya-feliratom is a mostani divatnak megfelelően: enteriőr-menedzser. (Ha ezt már mások használják is (mivel nekik is eszükbe jutott ez a remek kifejezés), akkor abból csak az derül ki, hogy még nem foglalkoztattam a számos közül egyik ingatlantulajdonom belakása végett sem lakberendezőt. Amúgy menedzser ma már bárki lehet, csak elé egy megfelelő kifejezést kell találni. Mondjuk a villanyszerelők lehetnének az impulzus-menedzserek, a csatornatisztítók a csőrendszer-menedzserek, a juhászok a legeltetési-menedzserek, a nőgyógyászok a fajfenntartási-menedzserek, a veresegyházi asszonykórus pedig állhatna csupa-csupa folk-menedzserből.) Ennyi voltam.