Az üvegpohár beleolvad a környezetébe.

Felkeltem, mert nem tudtam már aludni. Most meg leragad a szemem, de ha lefeküdnék, felébrednék. Ésígytovább. A jó az, hogy almáspitét rendeltem a hétvégére és nagy eséllyel meg is kapom.

A francia krémes kímélő étel.

Már értem, mitől volt olyan nagy szám a spanyolviasz inkvizíció. De talán kisvártatva már felrántok egy pár kilót is magamra, meg új életet kezdek. De legalábbis csak napi egy kávét iszom. Kicsit elárvult is vagyok, a horvátországi nyaralást leszámítva nem töltöttünk külön Budai Pasával már vagy háromnegyed éve két napnál többet. Grátisz bedugult a fülem és visszhangzik az arcomban minden levegővételem. Szóval jókedvem, az nincs. És máris húsz perccel később kezdem el a szakdolgozatírást, mint azt beütemeztem hajnalok hajnalán. Kicsit megrázott, hogy nem tudtam visszaaludni 7.32 után. Nyilván ez a dolgozó népnek ökölbe lendíti a kezét, de igenis vannak problémáim.

Befejezve.

Három rókázás után akkor sem kívánnék kaját, ha éhes lennék. Csoda, de még az sem vagyok.

Lássuk, hogy megy a nemevés? (Anyuka megnyugtatott, rágyújtani lehet. Gondolom, eközben csikorogtak a fogai...)