Kicsit most jó elhagyni magam, forró teát inni mézzel-citrommal, néha lázat mérni, feküdni az ágyban az olvasólámpa fényénél és semmit sem csinálni, vagy olvasni, gondolkodni a zv-beosztáson (már ilyen is van). Mindezt kiegészíti a doromboló macska a lábamnál. Nem jó betegnek lenni, de ez most annyira nem rossz.

Semmilyen valamirevaló fájdalomcsillapítót sem vehetek be, a derekam lázad a hetedik Abigél ellen és ettől most cseppet sincs jókedvem. Blöööööööööööööööööö.