Amolyan igazi minden után szaladós nap lett ebből, amikor meg azt hittem, időn belül vagyok, akkor meg az egyenlet ismeretlenjei változtak meg hipphopp. Emellett a határidőnaplóm elkezdett kegyelemért sikoltozni, a zsarolásnak ugyanis nincs határa. Én meg, mert hogy ezt reggel nem említettem, hajnali fél kettőig olvastam a komenyista propaganda egyik gyöngyszemét, A francia kislányt Thury Zsuzsától, igaz, már a konszolidált verziót, amiben egy szó sincs Sztálin haláláról és az ezt kísérő nemzeti gyászról, pedig az eredetiben (az is megvan valahol) Rosta Vilma, a hetedik bé, Avar Béláné, Márta néni és az egész ország zokogva megy reggel építeni a szocializmust (de mennek, a munka nem állhat meg...). Most pedig eszem egy kis kacsamájast, letusolok és kitalálom, hogy Hrabal körmondatait olvassam, vagy Doktor House-t nézzek, amíg BudaiPasa haza nem jön.

A határidőnaplóm megtelt erre a hétre, ráadásul egy akkora szervezőzseni balek vagyok, hogy már tényleg kiérdemelnék egy ünnepélyes hátbaverést az Operettől. Vagy valakitől. Lényeg az ünnepélyesség. Aloha!