A szombati takarítás is eléggé szörnyű, de a vasárnapit annyira utálom, hogy háromszor annyi ideig tart a közbeiktatott nyavajgástól. Épp mint ma.

Ezúton is szeretnénk megköszönni én és a dicséretes ötösöm a drukkolást mindenkinek a tegnapi szakdolgozatvédéshez. A hitelezőknek pedig én még külön azt is, hogy megvehettem a kabátot. Ennyi.

Tulajdonképpen hatóságilag kellene betiltani a leadás és a védés között a mű újraolvasását. Vagy ha, akkor bár ne hagytam volna benne ennyi hibát!

Hogy miért nem tudtam aludni? Mert rémálmodtam a holnapi szakdolgozatvédéssel, a záróvizsgákkal és azzal, hogy jövő héten kapok fizetést, de addigra a céundás kockás kabát már nem lesz a méretemben (34).

Amúgy meg telhetetlen vagyok, eszembe jutott a gyönyörű rénszarvasos pulcsi is. Ezek szerint ebben a hónapban is éhezni fogok.

Orsidrága, Stadion Szálló és a töpörtyűs pogácsa vs. szimpatikus idegrendszerek, beteljesületlennek látszó (ez pusztán az árcédulára írt összeg előteremtésétől függ...), ámde olthatatlan szerelem a C&A kockás kabátja iránt, édibédi pólók, rendelés, haza. Az egér vándorol, a szag forrása feltérképezhetetlen. Úgy ennyi mára.

Azt hiszem, tegnap részt vettem a világ egyik legunalmasabb próbáján és az elmúlt évek egyik legjobban sikerült csoportzsúrján. Most pedig megnézem, kiolvadt-e a reggelinek való kenyerem.

Levadásztam Vánczát.

Álmos hétfő.