Anyukám ma addig bizonygatta, hogy egyáltalán nem lehet észrevenni a teljes végkimerültséget rajtam, ameddig bele nem kezdtem a tizenötödik rúd beigli készítése közben az "Érted is ég a gyertyaláng"-ba, mintegy ráhangolandó magam Zabigélre. Mondjuk sikertelenül.

Ki más húzná ki záróvizsgán a büntetőjog forrásai mellé a két leggusztustalanabb különös részi tényállást (megrontás, vérfertőzés), ha nem én?! De azért erről mégiscsak egy szimpatikus vizsgáztatónak, egyik kedvenc volt konzulensemnek, továbbá a Legfőbb Ügyésznek beszélhettem, és merem állítani: jó voltam. Ez is valami. Az ajándékvásárlás meg asszem túl simán ment, valahol lesz benne egy csavar. Vagy pedig éppen nem a saját életemben vagyok, hanem valaki máséban.

Gondoltam, ezentúl szólíthattok Pistikének is.