A hét héten át elolvasott több száz oldalnyi jogtudomány után, ámde a HarryPotter előtt csak kilencvenoldalas románcfüzetek jöhettek szóba (igen, bazmeg, Júliát és Romanát olvastam a végszükséges példányok közül). Aztán HarryPotter egy nap alatt kiolvastatott (phűűűű!), majd Austen anyánk Büszkeség és balítéletére fanyalodtam. Nem, ez nem igaz. Mármint a fanyalodás. Akárhányszor elolvasom és igenis, megértem BridgetJonest, hogy képes a BBC-sorozatban rongyosra nézni azt a részt, amikor Mr. Darcy beveti magát a tóba. Megértem magam, hogy szeretem rongyosra olvasni egyes könyveimet. Mint például. És sohadesoha nem követném el azt a hibát, hogy újra megnézem a Keira Knightley főszereplésével készített, azonos címet viselő, az eredetivel ezen kívül semmilyen más egyezést fel nem mutató egészestést. Akkor inkább az ősöreg bogárral furikázó, hófehér Apple notebookkal a Sziklás-hegységben eltévedő és szanaszét ázó, ígéretes írópalánta Lizzy, meg a bazi gazdag könyvkiadó-résztulajdonos Will Darcy. A végén ők is összejönnek. Jah, és még Pemberley-t is belecsempészték a végén.

Valentinnap. A rózsákkal rohangáló ifjoncokról ugrott be. Ha nem lettek volna, akkor a fríblog - remélhetőleg átmeneti - pink szívecskékkel teletömött fejlécei eszembe juttatják. Jelentősége is ennyi - gondolom én. Ennek örömére Ska-P-t hallgatok, meg az új Jack Johnsont, Paul Anka It's my life-ját és a kontraszt kedvéért Hobo Vadászatát. De BudaiPasával megvolt a reggeli romantika tízpercben, úgymint együtt kakaózás-kávézás, egymásnak ütközés, egymás kerülgetése és közös macskaharagítgatás. Ezen a téren már profi vagyok, Partvis pedig nem felejt.

Felkeltem, elmosogattam, mostam, teregettem és lementem a játszótérre. A napom a színházba indulásig feltehetően tökéletes lesz. Maradok ennyiben.

"a Trotechnikus, az mindig Elek"

Ha lenne dietetikusom, most ájultan rogyna össze. Persze csak ha elmondanám neki, mit ettem az elmúlt hat órában. De egyrészt nincs dietetikusom, másrészt ha lenne, sem mondanám meg neki.

Életemben először nyerek jegyet. Na jó, életemben először nyerek bármit is nyereményjátékon. Pedig már a beküldés pillanatában tudtam, hogy nem érek rá. Nyilván ezért nyertem. De legalább van, aki elmeséli, milyen volt (Zsófi).

Vigasztalásképpen azt hajtogatom magamban, hogy "delegalább-beleférek-avadiúj-nadrágomba". (És most menjetek a JeansClubhoz pulcsiért, kurvajók, kurvaolcsón. Divat- és egyben reklámrovatunkat olvashatták.) A beleférek azért csoda, mert szombaton BudaiPasa anyuja, vasárnap személyesen BudaiPasa rittyentett hét nyelven beszélő ebédet, plusz a "Leszokunk a sokat cigizésről"-prodzsektnek köszönhetően tömöm magamba az E-ket, az édességet és alapjában véve a ropogtatnivalónak álcázott ipari hulladékot. Bár persze ez akkor is így volt, amikor még a nikotint is tömtem magamba, szóval így utólag belátom, édes és mindegy, mennyi sajtospufi kerül a szervezetembe.