Mikor máskor jussanak az ember lányának eszébe a legmorbidabb poénok, mint iskolai ünnepélyen, éjféli misén, avagy temetésen?! (Most C.)

A hetem lassan úgy néz ki, mint egy garzon, ahol házibulit tartanak, pedig úgy indult (tán álmaimban), mint egy üres bálterem (agyk: zsúfolt lett kicsikét). Habár a kegyelemdöfést tesóm adta meg, miután nem találtak jobbat nálam Rékát bébiszittelni csütörtökre. És még tévéjük sincs, így jövő hétig nem láthatom Horatiot. Habár, ha jobban belegondolok, BudaiPasát sem. Viszont dolgozom, pesztrálok, temetésre megyek, anyuka fülét cibálom. Legyen ennyi elég.

Előrebocsátom, lehet, hogy kirohanásszerű poszt lesz eme becses.

Torta:
Tehát, napokig elvágva internettől és Híradó/Tények/Megmondjukatutit alatt már a színházban ülve nem nagyon volt időm Budapest tömegközlekedő népével együtt anyátokpicsájázni. Pedig. Igen beleolvastam - az amúgy már átmenetileg leállított - BKV kétezernyolcas paraméterkönyvébe. Megnéztem azt a nagyjából tíz tömegközlekedési eszközt, amit rendszeresen használok. És elhiszem, hogy szarból nem lehet várat építeni, de nem igaz, hogy egy egész fővárost - ezen belül a teljes budapesti lakosságot, az ingázókat, valamint a turistákat, és ez, lássuk be, nem kevés - pont azok akarják a legjobban megszívatni, akik a maradék maltert is fütyörészve eltalicskázzák. Mert kezdetben voltak sztereotípiák, aztán a BKV mindegyiket megvalósította (bunkóság, por, kosz, mocsok), sőt túl is szárnyalta. Igen - visszatérve a tárgyhoz -, mindegyik járatomat ritkítani akarják. Pedig a mélyen tisztelt BKVnak csak egy pár racionális lehetőséget kellene számba vennie a hatékonyságnövelés érdekében. Pár éve azt hittem - én kis naiv!, ah, balga ifjúság! -, hogy végre! Mert hirtelen összehoztak egy olyan éjszakai járathálózatot, ami józan észre vallott. Most már tudom, hogy eme bravúrt a manók hajtották végre. Mert tényleg nem kell egy útvonalra egy gyors, egy piros, egy kacskaringós és egy nyílegyenes járat, de: az átszállás ne járjon legalább tíz percnyi várakozással a szitáló esőben, metsző szélben, továbbá a sokfélét kiváltó egyféle járat sűrűsége ne azzal járjon, hogy minden alkalommal úgy érezzem, az életemért küzdök, meg a fennmaradásért. Nem igaz, hogy nem lehet megsaccolni, hol és mikor van a legnagyobb forgalom (megsúgom, hétköznap reggel és délután, hétvégén pedig este). Engem nem zavar, ha az ülés támlájára lakkfilccel fel van írva az öt perccel előttem utazók neve, mert az információ hatalom, de hogy a tájékoztató izémicsodát nem tudják beállítani, amiből még az is rájönne, hol van és hol kell leszállnia, aki nem ismeri Budapestet, hát baszod, luxus lenne. Még az ellenőröket is leszarom, mert ha van bérletem, nem kekeckednek - velem. Satöbbi. És ott az örök igazság: mihelyst köztudatba kerülne, hogy a BKV a befektetett pénzünkért nekiállt szolgáltatást nyújtani, lassan csökkenne a szmogriadó veszélye is.

Hab:
A tervezet elkészítését semmi féle egyeztetés nem előzte meg. Nyilván kényelmesebb megoldás, mint az érdekeltek véleményét megkérdezni.  

Hosszú hétvége, ami az idő előrehaladtával vált egyre borzalmasabbá. Így inkább azt a részét emelném ki, amikor BudaiPasával sárgamuskotályost kevertünk DoktorHouse-szal és Jóbarátokkal, a szombat délelőttöt, mert imádom, amikor dobál a szél és süt a nap, meg amikor Bonja kétéves lett, továbbá mikor megkaptam Zalánról az első képet mms-ben. A többi nagyon-nagyon felejtős.

Ma reggel egy igen morcos-álmos BudaiPasa, Vali és Ibolya-törzsasztal, itthon meg ebéd. Vannak még csodák.