Kaptam egy levelet F. Tibor nagykorú elkövetőtől, amiben a figyelmembe ajánl egyet az utolérhetetlen fűthető kutyaházai közül.

Megkérdezem BudaiPasát, szerinte beférnek-e a bútorok.

- Tessék, M. (Alex apukája),
- Csókolom, J. (Bajkonuri) vagyok, Alex?
- Még alszik.
- Akkor tesség neki megmondani, hogy én meg már felébredtem!
- Jó, szia!
- Csókolom!

Belegondoltam, menyire hülyén hangzik ez a beszélgetés annak az ismeretnek a hiányában, hogy Alexemmel tegnap úgy beszéltük meg, hívjuk egymást, ha felébredtünk és aztán megyünk kávézni Pókerkocsmába.

Viszont tegnap sikerült fetrengve kacarásznom Budai Pasa Ikejás megpróbáltatásain, majd nagyon örültem, mert már tényleg nem kell több bútort venni. Ja. Cserébe jöhet a függöny, az abrosz, a hóbelevanc, a toronyóra lánccal, a síp, a dob és a nádihegedű, és persze az ésatöbbi. Lesz még egy pár jó körünk a Kika és az IKEA piacterén. Ez persze nem baj.

Hómunkásokat keresnek a fővárosban, írta a metróban a híradó. Na igen, Bajkonuri első gondolata: "Mi történhetett velük, hogy keresni kell szegényeket?" Aztán persze leesett. Majd egy kis Ibolya, meg egy kissé elhúzódó jegybeíratás az Alkotmányjog Tanszéken, egy baromi gyors Boldizsárral és egy marha hosszú nyomtatási prodzsekt után haza. Csak hogy elmélyedhessek a polgári nemperes eljárásokban.

BudaiPasa hajnali fél kettőig folyatta a szeme világát egy könyv fölött, amit - már ami az olvasmányélményt illeti - akár fejjel lefelé is tarthatott volna, csak hogy én is bírjam szusszal. Húsz perccel később becsuktam a társasági törvényt az utolsó paragrafus aláhúzásával és mellérogytam, csak hogy négy és fél órával később kelhessek. Mert nincs a január másodikai reggel nyolcas vizsgához fogható élmény a világon. És Bajkonuri tízkor megitta az évi első bögre forraltborát a Grinyóban, ahonnan is ment Zuglóba hangfalakat költöztetni, megbarkácsolni egy pnp-jegyzetet (tényleg nem akarok hálátlannak tűnni, de ti ott, kik jegyzetet fabrikáltok - áldott legyen a nevetek -, tanuljatok már meg szövegszerkeszteni és vegyétek észre, hogy a tabulátort soronként egy hangyapöncögőnyivel arrébcsúsztatni nem a megoldások alfája és ómegája!!!), meg hát persze összeszakadni egy kicsit, mert az jó. Ehhez képest kettő óta nem bírok megülni a seggemen, mert nemhogy a karácsony előtti ekkj, de a mai társasági jog törvényi minimumát is sikerült teljesítenem, ennek örömére nagyjából félóránként ellenőrzöm az etéert, ott van-e még a gété a teljesített kurzusok között.

Terepszínű savanyúcukor. Ki gondolta volna...

A tél télnek is néz ki, BudaiPasa szobája meg még nem üres, de a telepakolt dobozoktól még inkább annak látszik. Amúgy lemaradtam a gétével, most már csak a csoda segíthet, ez azonban a Karácsony privilégiuma, ami elmúlt, mint tudjuk. Viszont hála a többnapos álmatlanságnak és a Xanaxnak, ájulásszerűen mélyet aludtam. Végre és valahára.