amikor ingerült, fáradt és fejfájós vagyok

Tegnap este Sir Alex Fergusont meglátván BudaiPasa feltette a kérdést: tudok-e mondani kapásból tíz élő sir-t. Hatot szedtünk össze, internet nélkül. Jó gondolkodást! :)

Tegnap elsőnek érkeztem Francstattba, vagyis június hetedikén rajtam legalább nem fog lógni (az, aminek tartania kéne), szűkülni (az, amiben kéne tudni levegőt venni), has-, avagy lábszárközépig érni (az aminek csípejig, avagy bokáig kellene érnie) a jelmez. Ennek köszönhetően hovatovábbá bébiszitteltem, vártam az eső végét, becsapattam az eső által (nem állt el, csak úgy tett), végül pediglen szarrá áztam a Fiumei úton tekerve, ahol a temető felőli oldala a járdának arról ismerkszik meg, hogy rajtam kívül három emberszebású közlekedett még rajt: két bringás és egy robogós pizzafutár, aki oly szellemest ragasztott a hordozójára, hogy abban nukleáris, biológiai, vegyi, vagy valami kombinált veszély van. Bár lehet, hogy tényleg ilyen a pizzájuk, vagy méginkább lehet, hogy valójában titkosügynök és tényleg veszélyt hordoz, kinézetre ártalmatlanul. Otthon forró zuhany, borsófőzelék és BLmeccs.

Ma kipróbáltuk a Jövevényt, aki kék-fekete, éppencsaknem terepjáró-szerű, amolyan komoly cajgli. Kávészünet után már az ülés is jó helyre került, aztán letettem a lábam, na ott vége volt a világnak :). Aztán BudaiPasával könnyes búcsút vevénk, hisz az csak egy pár év, és nem csak hívják, de neki mennie kell, én meg várni fogok rá hűséggel. Corelli kapitány mandolinja búsan pengett a háttérben, belőlünk meg nem tört ki a röhögés, mert már olyan jók vagyunk. Mindezek után kevesebb líraisággal megbeszéltük, hogy ma ő telefonál, én meg holnap majd érkezem. Pont.

Hogy milyen kurvajó érzés bizonygatni a Spar pénztárosának, miszerint elmúltam már tizennyolc. Aztán ma reggel meg azzal szembesítettek, hogy a javarészt ambivalens hozzáállásom az egyetemhez most mennyi pénzembe fog kerülni. A 234/2008. számú Bajkonuri Elnöki Tanácsi rendelet alapján merészen kijelenthetem: csődbe mentünk. Hovatovább még az sem vígasztal, hogy májusban sokat dolgozom és lesz két négyetfizetnyolcatkap-napom is Pünkösdkor, mert ugyehogyugye, ha zárva a Tesco, nekünk aznap dupla fizetés jár. Ezek után már csak arra merek gondolni, hogy ma megérkezik az új kétkerekűm a zuglói főhadiszállásra. A régit meg kiárusítjuk. Hüpp. Végülis Hydrával borultam életemben először olyan igazi derekast, amilyet még sosem...

Bringás perec pénteken, ezek után akcióhősöst játszva beestem Vercsihez (véres atlétát mellőzve) és kértem ennivalót, innivalót, sebtisztítót, tűt, cérnát. (Minden kedves érdeklődőt megnyugtatnék, varrni a nadrágomat kellett, nem a sebeimet.) Szombaton véraláfutások szemrevételezése, este színház, vasárnap kerti sütögetés. Hétvége, tecsodás!