Már meg sem lepődtem azon, hogy a szobámban is kitakarítottam.

Alvászavarokkal küszködőknek volnék szíves ajánlani a Pénzügyi jog I-II.-t (Szerk. Dr. Simon István). Szeretettel. Egész nap pótcselekszem.
Először is: főztem - majd megfogadtam, hogy többé nem hiszek az öregasszonyoknak, hogy "friss, egészen zsenge", mert úgysem az. És már most félek, hogy mi lesz, ha egyszer nekem kell ráböknöm egy húsdarabra a hentesnél, hogy "azt a szép felsálat/bélszínt/csirkecombot kérem", amikor gőzöm sincs, milyen a szép hús, különben is a hús nem is lehet szép. Vagy amikor az én döntésemen múlik majd, hogy a család mennyei karalábét eszik-e mosolyogva és az év hátralévő részében ilyet kérve, épp, mint egy maggi-reklámban, vagy pedig búsan rágcsálja a fás kőkeménységet, amíg be nem libben Hanna Sural doktor és ki nem pucol minket a képből valami csúcsszuper csírairtó keszőcével.
Másodszor: mostam, méghozzá kézzel. Mondjuk ennek legalább volt valami értelme, mert az új felsőimet így záros határidőn belül hordhatom, mert a ma reggeli (vagy tegnap esti) mosásba hogyhogynem még az sem került be, ami akár mehetett is volna....

Szóval így állunk, azaz sehogy és még a kutyát sem tudom a teraszajtó külső felére terelni, ergo bent hasal a konyhában és rém elégedett a teljesítményével. Legalább ő.

Már hogy is lehetnék kipihent, amikor forgolódtam egész éjjel, aztán a gardrób ajtajának csapkodására ébredtem. És most az öröm leghaloványabb sugarával sem tölt el, hogy ott a pénzügy, mint olyan, meg a spárga, ami csak a főzésre vár, meg a kiskutyám, aki a jutalomba kapott citromos nápolyi után úgy húzott el a vérbe, mint Kákalaki Akka és csapata. És vicces, mert ha megszökik és hazajön a hívásra, akkor már nem lehet megszidni, mert mi van, ha félreérti és legközelebb már nem is jön vissza. Szóval megkötöttem és fél napra megvontam tőle a citromos nápolyi adagját. És tudom, hogy hiú ábránd, ez a kutya semmiből sem tanul. Mert megérdemeljük. Meg mert a kutyaidomítás sosem ment a családban.

Pedig akár boldog is lehetnék. Sikerült tegnap elköltenem az ajándékpénzt, amit szombaton akartam, de akkor a környezet nem volt alkalmas racionális fogyasztói döntések meghozatalához. Ám amíg van az Örsön az Árkád, nem aggódom. És valaki magyarázza meg, egyrészt mi kerül egy nyamvadt bikinin nyolc-tízezer forintba, másrészt arra a nyamvadt bikinire miért kell undorító fröccsöntött műanyag-/napon garantáltan átforrósodó fém-/elkerülhetetlenül szúrós izé-/hatalmas és ennek köszönhetően viccesre barnító horgolt csicsákat tenni, pláne a két kosár közé?! Szóval nyilván velem van a gond...