Pucolja a nem éppen sváci bicsakot Norah Jones kevésszámú echte country-számainak egyikére (Creepin' in), amiről most közölte, hogy nem svájci és nem bicska, de ez a történet szempontjából éppen annyira lényegtelen, mint hogy a kisnyúl miért szőrös, vagy miért nem. Jah, csak hogy az almának ne legyen többé vasoxid-íze. Fontos, hogy legyenek céljaink.

Úgy tűnik, nem a Szívek Szállodája a legócskább program, amivel szolgálhatok, mert Budai Pasa inkább azt választotta, most meg épp idejét látta, hogy elmerüljön némi sikatevékenységben, mindjárt meg is nézem, mi a tökömet művel. Jah, és a lottóötös monnyon le!

A tegnapi leánybúcsúról csak azért nem tudok szuperlatívuszban írni (leg-bb), mert a műfajban ez volt az első számmra. Ezzel együtt több tanulságot levontam: a leánybúcsú jó dolog, de ha rajtam múlik, nekem még az esküvűm is titkos lesz, mert nem kívánok Oroszlán Szonját karaokizni teszem azt Budai Pasa fejéért, vagy petrezselymet árulni a Moszkván a direkte erre az alkalomra írt versikével egy fél karért - nem az én műfajom; vannak szavak, melyek a férfitársadalom számára kevéssé ismertek, mint szerencsebugyi, bömbirongyi, vészfaszlista (örökzöld, ó, régi szép idők, no meg HÖK-iroda és Papusz...), ezek prímán fel tudják dobni a társalgást :); ne bizonygassuk hátrányos helyzetünket matekból, mert egyből lesz valaki, aki felajánlja, hogy megtanít deriválni két óra leforgása alatt - körülbelül ennyi idő alatt tudnám elsajátítani az írásban osztást asszem; egy karaoke-partira jutó fahangok száma meghaladja az egészségügyi tűréshatárt, többször ordítottam, idézvén Adyt, miszerint "Fülembe forró ólmot öntsetek", és mindezt csak súlyosbította az a tény, hogy a választott számok felértek egy nyolc évvel ezelőtti Slágerrádió-kívánságműsorral, ami már akkor is elviselhetetlen volt számomra; végül a gavalléria nem veszett ki a férfiakból, a menyasszony meg lett a fél Morrison's2 által táncoltatva, de még én sem mehettem egyedül az éjszakaimhoz, csak felnőtt kíséretben, mindezt Budai Pasa fejelte meg, aki éberen várt. Éjjel az emelet másik felén élő néni kísértetszerű sápítozását hallgattuk újra, miszerint őt most fogják ideggázzal megölni, valaki hívja a rendőrséget. És hogy édes legyen az ébredés, a kedd óta tök passzív lakásfelújító csapat Babóéknál ma (VASÁRNAP!!!) reggel nyolckor újra kalapácsot, vésőt, fúrót ragadott. Gúdmóningsztársájn.

Nem voltam vicces és nem írtam rá a "Noémi leánybúcsú" pólóra még azt is, hogy "2008". Ebben fogok pompázni ugyanis ma a Széchenyi-hegyen.

Vannak nagyon hülye kifejezések. Narancs riasztás... És akkor ők jönnek, vagy mi meneküljünk? Ha pedig megfeledkeznék róla, akkor a bal könyököm furtonfurt emlékeztet, hogy a múlt héten kétszer is odavertem az ajtókerethez nyújtózkodás közben.

Amikor azzal a boldog tudattal lépsz be a lakásba, hogy immáron a táskádban lapul az eheti lottóötöst elnyerő szelvény, akkor eléggé hidegzuhanyos elsőként a hideg zuhany, amit veszel, aztán annak konstatálása, hogy az OTP szerint is nagylány vagy, ergo megértél egy új, marha komoly bankkártyára, harmadik csapásként pedig a ráeszmélés arra, hogy kedvenc Körösztödék elköltöztek. És talán ez az utolsó a legrosszabb az egészben, lássuk be.

festékszag, olimpia, hatékonyság, rosszabbnál már csak jobb szóviccek, rácsodálkozás a házimozi varázslatos rendszerére (aktualitás!), negyven fok hóárnyékban, szabadnapos kalapálók, lemondott-elfelejtett találka, anyagi kilátástalanság, függöny által kizárt ki-belátás, eldobott agy, lapuló magnum mandula nélkül, szívek és szállodák, sarka kata hetek óta a címlapokon (némi értetlenség az orcámon), george clooney nem kell roxynak, meryl streep magyar hangja az ördög pradat visel című nagysikerűben pedig borbás gabi. ennyi.

Alattunk - Babóéknál - dühöngésesen ütik, vágják, fúrják, faragják a lakást. Vígasz és gyógyír lenne, ha legalább laknának nálunk a házban Mágusék, Tündéék, Törpék, de legalább Orkék, Frídom for Középfölde. A lenne azonban pont azt jelenti, hogy nincs ilyen, szóval ennyivót. Cserébe BudaiPasa elhozta nekem a magyar egészségügy - szerinte - rám kalibrált vitaminkomplexét, meg némi vasat orvosi rendelvényre, majd mint egy ordas hangulatú éjszakás nővér, addig állt fölöttem, amíg jó nagy vízkortyokkal magamba nem tömtem egy egységnyit az élet elixírjéből, és javára legyen mondva, hogy ha az van, akkor még a bölcsek kövét is elnyalogattatná velem, ő már csak ilyen.