Tegnap este Rockrandiban találkoztam egy kéményseprővel, aki nekem adta a záróvizsgákra tekintettel a fortuna non plus ultráját: a saját munkaruhájáról levágott gombot. Meghatódtam. Aztán jött Isti, akitől nem bírtam elszakadni, Vili, akinek élmény beszólni, Tatáék, akik kisvártatva Nagytatáék lesznek, Franci, aki meg addig élmény, amíg a másik asztalnál ül :), Hajni, akinek ma Csucsu törvényei szerint bikiniben kellene dolgoznia helyettem ma és holnap, és akit megnyugtattam, hogy nincs ilyen törvény... Hátmitmondjak, fájdalom volt hazaindulni, aztán persze jó volt megérkezni, bár furcsállom, hogy amikor elindultam, még csak be voltam csípve, de mire hazaértem, már úgy éreztem, nincs több vér az alkoholomban. Na jó, ennyire nem, de már réges-régen volt olyan, hogy forog a szoba, ha becsukom a szemem. A ciki az, hogy ENNYITŐL.

Ma meg vasárnapos vasárnap.

Az ismétlésből megtudtam, hogy "a kényszermunka akkor szép, ha önkéntes". Azóta ha besokallok, ezt mondogatom magamban.

ez van, ha nem figyelek, mert jellinek, hegel megállapításai járnak a fejemben és tésztát főzök. eszem a bolognait hosszúmetélttel.

Ma olvastam a sanda etnokratákról és aztán felcsendült a RiddimColony egyik slágere az MR2 Petőfi Rádión, amit csak azért hallgatok, hogy hátha felcsendül egyszer a RiddimColony egyik slágere. Persze ezután már azért hallgatom, hátha mégegyszer. Aztán meg másfél óra múlva meg fogom nézni a Beugró ismétlését. Válság van, de leszarom. (Arról nem is beszélve, hogy Barack Obama, az első fekete elnök Hálivúdot nemes feladat elé állította: kezdhetik gyártani a női elnökös filmeket. Hehe.)  

Válságba került a rendszeremet illető meggyőződésem. Válságba került az állatszeretetem. Válságba került a válságom. Válságos az állapotom.

Tegnap a patika szónak megörülve Esztivel annyiszor mondtuk ki, hogy az már értelmetlenné vált. A szó és nem a patika. Most válságba került a válság is.

Csak annyit mondanék, hogy ne kezdj soha szegedi alkoholistákkal és elmezsokékkal!

László vágott és vágott és vágott és szegény Brigi mindig a lényegről maradt le, de hálás lehetek, mert Maci és Füge nem lopták el az empéháromlejátszómat és szedték miszlikekbe, amíg én a forgószékben vágattam. Most pedig újra jogbölcselek, aztán közelebbről is megismerkedem a hűtőben rám váró aranygaluskával.

Egy órával ezelőtt arra ébredtem, hogy Csatamacska szorosan az ajtómra tapadva, vigyázzülésben óbégat, és az istennek sem akarja abbahagyni. Majd, mint aki jól végezte a dolgát, ajtónyitásra távozott a szobám elől és elkezdett röhögni a mancsába bele. Ráadásul fél órája próbálom megosztani szenvedéseimet az internettel, de a fríblog sem akart betölteni a korainak nevezhető háromnegyed nyolcas kezdeti próbálkozásaimhoz. Egy ilyen jól induló nappal meg mit is kezdhetnék, mint hogy most végzek Macchiavellivel, Lutherrel, Kálvinnal, veszek porzsákot, meglátogatom Papuszt a Vezérkari Főnökségen, aztán Doktor Kpcsk-t, majd Lászlót, aki remélhetőleg valami olyat vág a hajamból, amire én is gondolok. Végül letáborozm BudaiPasánál és ott tanyázok majd szerdáig. Sűrű az élet.