Igen, a farmer 34-es, Bajkonuri meg negyvenkilenc kiló (a gyk.: gimis versenysúly). Így viszont félő, hogy egy tányér leves elfogyasztása után nemigen fogok beférni a nadrágba.

Vettem magamnak (pontosabban anyukám vette nekem) egy sírnivalóan gyönyörű sötétkék farmert - épp csak le kell vágatnom a szárából harminc centit (ennyit tévedett ugyanis vagy a Zara tervezője tavaly, vagy Bajkonuri konstruktőr-csapata 1982-ben). És már-már a HarryPotter hetedik részének boldog tulajdonosaként tekinthetek a nagyvilágba - épp csak el kell mennem érte kilencedikén az Árkádba (tisztaizgi). Mindezek tetejébe még ebéd is van itthon. A hétvégét pedig Budai Pasával tölthetem, meg a Vaszary kiállítással, meg persze színházzal. Fel nem foghatom, mivel érdemeltem ezt ki (na jó, a színházat leszámítva).

Hajnal hét óta fent. Pontosabban mintha nem is lettem volna lent, vagyishogy kicsit mozgalmas éjszaka volt itthon égve hagyott lámpákkal, dörömbölő macskákkal és csúcsra járatott kazánnak köszönhető hőgutával. Vali egy éjszakára kilátogatott, őszintén szólva nem irigylem :). Aztán reggel elindult Pest felé, és gondolom, hogy felfért a vasutssztrájk miatt alvázszakadásig tömött sárgabuszra, mert ha nem, mondta volna a telefonban. Én meg bepótolom és előre teletömöm magam internettel, aztán be Székesfővárosunkba egy vágásra, majd BudaiPasához, csak hogy holnap még jegyek után futkározzak, indexleadjak, lakást mutogassak (na jó, ezt nem is enyhe dicsekvéssel fogom tenni, mert ugye a nyári megfeszített munkatempónak köszönhetően már majdnem kész lakást nézi meg Vali - ki más???), jah, és persze a legfájdalmasabb, sörözzek. Remélhetőleg pénteken szereztem már valami harcipontot, amivel jobban tűröm. :)

Alibibizonyítás. (Bocsánat.)